1.fejezet-Meglepetések

   Üdv mindenki! Megvan az első rész, végre! Remélem tetszeni fog, beleadtam apait-anyait. Az eleje száz, hogy unalmas, de a vége felé szerintem kezd egy kicsit izgalmasabbá vállni. :D
Kicsit ugyan rövid lett, csak négy és fél, majdnem öt oldal, de azért remélem tetszeni fog. ;)

Jó olvasást!:))

Reggel madárcsicsergésre ébredtem, és az ablakomon beszűrődő szeptemberi napfényre. Ahogy felültem az ágyon, azon nyomban csörgött is az óra, hogy ideje lenne felkelnem. Első két óránk lyukas volt, ezért csak fél tízre kellet bemennünk. Kikecmeregtem hát az ágyamból, hogy magamra vegyek valamt, mert hát shortba és atlétába csak nem indulhatok el a suliba.. Igazam van vagy igazam van..? Persze, hogy igazam van. Miután ezt az egész magamban folytatott beszélgetést jól átgondoltam, rájöttem, hogy én totálisan hülye vagyok.. Miért is beszélgetek én magamban..? Végülis, értelmes lényekkel is kell néha kommunikálni..
   Miután gyorsan lezuhanyoztam összeszedtem magam, és felvettem az egyik fekete atlétámat és farmeremet, meg a fekete-fehér kockás pulcsimat, azzal vállamra kaptam a táskámat, és lebaktattam a nappaliba, ahol anyám, apám, és a húgom reggelizett.
-Jó reggelt, Ashley! Mit kérsz reggelire? Szalámis kenyér jó lesz?-Villantotta rám divatjamúlt mosolyát Renée.
-Anyu, mikor akarod már megérteni, hogy vega vagyok..?-Löktem le a táskámat a szoba közepére.
-Ez a vega dolog olyan mint az emo őrületed?-Nézett fel apu az újságjából nagy nehezen.
-Basszus! Nem vagyok emos! Csak szeretem a BVB-t, semmi para! Nem vagdosom magam, meg semmi ilyesmi. És azért vagyok vega, mert szerintem kínzás, amit az állatokkal művelnek, és kalap!-Levágtam magam a Jocelyn melletti székre, aki két pofára tömte a pulykás szendvicsét, amit ő reggelinek, én viszont egy mamutnak szántam volna legalább egy évre.
-Kávét?-Váltott gyorsan témát anyu, mielőtt végleges idegösszeroppanást kaptam volna a hülyeségeiktől, és a hús látványától.
-Aha.. Két decit, a többi tej legyen..-néztem még mindig a hányingerrel küszködve a testvérem felé. Hogy miért nem szerettem a kávét, azt nem tudom, de az száz, hogy keserű, mint az átok.
   A bőséges reggelim után, ami annyiból állt, hogy lehúztam egy bögre tejet kávéval, és megettem egy almát, elköszönem a gárdától, és mentem is volna suliba, ha Renée utánam nem kiált:
-Ash, mi lenne, ha ma átjönnének a barátaid? Még nem ismerem őket, és a szüleikkel is beszélek. Ha akarjátok, akár itt is aludhatnak-mosolygott kedélyesen, mire nekem leesett az állam. Ez most csak blöfföl, ugye?
-Mi a fity-fenét akarsz te a barátaimtól..? A kisbaba kori képeimet akarod nekik mutogatni, aztán szadizni éjszaka a hülyeségekkel?
-Nem, dehogy. Csak gondoltam, megismerhetnénk őket.-Állt fel ő is az asztaltól.
-Hát jó. De.. Az első, és utolsó alkalom, hogy látod őket..-Vigyorodtam el, majd kivágtattam az ajtón. Abban a pillanatban nem is eszméltem rá, hogy az utsó mondatommal igazat mondtam.. Az volt az első, és utolsó alkalom, hogy zavartalanul élvezhettem a srácok társaságát a szüleim jelenlétében.

   Amint átléptem a Hollywood Hills Művész Gimi küszöbét, máris nekem jöttek vagy hárman. Igazán, már csak ez hiányzott a mai napon.. Hogy nekem jöjjön néhán eszetlen tyúk, a táűsarkaikban, amikben akár a nyakukat is kitörhették volna, azt is leszarják.. A lényeg, hogy smink legyen rajtuk dögivel, és olyan cuki miniszoknya, a picsájuk kikandikáljon.. Pedig szeptember van..
   Az osztályban csak pár tag szállíngózott jobbra-balra unalmában. Letettem a cuccaimat a helyemre, és kipakoltam a könyvet az első órára, bár erre nem volt szükség, hisz improvizáción mi a francot kezdünk egy könyvvel? Épp kifelé igyekeztem volna az udvarra, hogy ott várjam meg a többieket a parkolóban, amikor a száznyolcvan fokos fordulatom hevében nekimentem Sethnek. Észre se vettem, amikor bejött a terembe, még csak nem is köszönt, vagy valami, csak úgy jött.. Kissé hátratántorodtam az ütéstől, és ha Seth nem húz oda magához, el is esek.
-Jó reggelt, kislány. El ne ess!-Nézett le rám elbűvölő mosolyával.
-Kösz, neked is. Most már elengedhetsz..-néztem vissza rá pirulva. Mióta két hónapja megcsókolt, azóta számomra feje tetejére állt a világ. Azt sem tudtam, hogy hol a fejem, és még attól is rettegtem, hogy ismét megtörténik, amit nem élnék túl..
   Gondolatmenetemet Seth felém közeledő arca szakította meg. Hogy mit akart csinálni, és hogy mi volt ezzel a célja, az nem derült ki, mert hirtelen betoppant Merchel, hogy taszítson egyet a fiún. Kész szerencse, komolyan mondom, hogy ott álltam előtte, mert rám esett.
-Csezd meg, Merchel! Mi a francot képzelsz magadról, mi?-Ordította le a lány fejét Seth, miután segített felállnom a földről.
-Túl lassú voltál, gondoltam segítek-vigyorodott el a kis vörös, majd tovább állt.
-Bocs, Ash. Nem akartalak megütni-fogta meg a karom, majd megint maga felé húzott, de ellen álltam a kísértésnek, és eltoltam magamtól.
-Mindegy Seth, hagyjuk-sütöttem le a szemem, azzal kivonszoltam Sethet az udvarra, ahol Angellel és Caylinnnal futottunk össze.
-Olyan az arcod, Gázsi, mint a paradicsom. Mi lett veled?-Röhögött Caylin nagy lelkesen.
-Nevess csak, paraszt-vágta oldalba Seth mosolyogva.
-Figyu, skacok.. Izé.. Anyám kitalálta, hogy ma áthív titeket vacsira, és hogy ott is aludhatnátok, meg minden. Na.. Jöttök?-Kérdeztem még mindig lesütött szemekkel, a szemembe lógó hajjal, vörösen, akár a frissen csapolt vér.
-Jajj, mi lesz ott? Gondolt erre a mamád?-Marhult megint a a barna csirke, mire gyomorszájba vágtam és elkussolt.
-Én akárhova mehetek péntekenként, amíg nem állok bukásra semmiből. Úgyhogy részemről oké-pattogott oda mellém Angel.
-Én is megyek.. És csak hogy ne legyek egyedül jön Cay is.. Muhaha!-Röhécselt Seth boldogan.
-Te, Cay..-szólítottam meg perverz haveromat-, hogy lehetsz ekkora tapló?
-Mi.. Miért?-Nézett felvont szemöldökkel. Angel és Seth is felém sandítottak, hogy kinyögöm-e végre, mi a rákért akkora tapló Caylin.
-Nem gondolod, hogy egy akkora macsó, mint te, el kéne vegye a lányoktól a táskájukat...?-Böktem Angel felé, mire mindannyian kapcsoltak.
-Aha.. Van nálam elég csomag, köszi.. De miért nem szekálod egy kicsit Sethet is, mi? Vagy csak azért nem hergeled, mert a pasid, KisCsirke?-Állt meg előttem, mire megint elöntötte az arcomat a pír.-Szóval igen..
-Nem, Cay. Engem azért nem szekál, mert én ma már segítetetm neki, és úgy gondolja, itt az ideje, hogy legyél te is olyan ocso-macsó, mint amekkorának mondod magad..-Vigyorodott el kajánul a megmentőm.
-Na remek..-Kicsit ugyan húzta a száját Caylin, de engedelems csicska módjára elvette Angeltől a táskáját.
   Persze, hogy mindannyian igent mondtak, hisz imádják, amikor égek. Muhaha..! Persze ez kölcsönös, én is szeretm szívatni őket, de nem komolyan.
   Amint véget értek az órák, mindenki lelécelt haza, de mielőtt még Seth is elhagyta volna az osztálytermet, megkérdezte, hogy nem-e megyek át hozzá, hogy bemutasson az anyjának.. És akkor az arcot kellet volna látni, amit vágtam, mert még aki citromot nyelt is példát vehetett volna rólam..
-Azt akarod, hogy megismerjenm anyádat..? Nem elég, hogy te megismered az enyémet..?!-Szaladt fel a szemöldököm a fejem tetejére.
-Ne kéresd már magad, csak gyere!-Kacsintott rám, majd a karomnál fogva berángatott a kocsijába.
 
   Alig tíz perc kocsikázás után oda is értünk Seth házához... Jobban mondva villájához... Kicsit paráztam az egész ismerkedősdi miatt, hogy mit fog szólni hozzám az anyja, de kénytelen voltam végre beismerni, hogy már itt vagyunk, és nincs visszaút.. És komolyan, mintha csak azt akarnánk bejelenteni, hogy összeházasodunk vagy gyereket várok.. Jajj..
   A ház belülről is, akárcsak kívülről, hatalmas és gyönyörű. Az előszoba széles és hosszú, almazöld helyiség volt. Rögtön az ajtó mellett egy mogyoróbarna fogas/cipősz-szekrény. Csak egy kabát lógott rajta, nyilván az anyjáé. Más bútor nem igazán volt, csak néhány lélegzetelállító festmény, és egy másik, a fogassal egyszínű kis asztalka szerűség, ami a fal kis mélyedésében helyezkedett el. Ezen egy kerek akvárium üldögélt, tele színes halakkal, és egy roncs hajó szobrocskával.
   Miután jól megfigyeltem Seth háziállatkáit, beljebb tessékelt a házban, egyenesen a nappaliba. Eddig még csak az előszobán lepődtem meg, hogy milyen tágas, pedig csak ki-be járkálásra használják, most a nappali látványán esett le az állam: a falak halványbarnák, szinte fehérek voltak; az előtérhez hasonlóaln itt is rengeteg festmény és más, kézzel készített dolgok lógtak le a falról. A szoba közepén egy fekete bőrhuzatos kanapé, mellette két, ugyan olyan fotel. A kanapé előtt dohányzó asztal, rajta egy vázában illatoztak a rózsák, mellette pedig az oda nem illő csomag cigaretta. A nappaliba vezető ajtó falán pedig ott volt a hatalmas plazma tv, amiről Seth annyit áradozott, hogy mindig ott nézik az apjával a focimeccset.
   A tágas nappaliból két ajtó vezetett ki: egy a konyhába, egy másik pedig a fürdőbe. Seth anyját, Mrs. Lexust természetesen a konyhában találtuk meg egy nagy adag répa hámozatlan répa mögött.
-Szia Anya!-Állt meg Seth a helyiség közepén.
-Üdv, Seth. Répá..-Üdvözölte fiát, de mikor felnézett, elakadt a szava. Ott toporogtam, sorosan a barátom mellett, azon izgulva, hogy mit fog szólni hozzám Amanda.-Miért nem szóltál, hogy van barátnőd? Tudod jól, hogy akármit elmondhatsz. Miért nem tudok róla..?-Hadonászott a hatalmas disznó vágó késsel a fia orra előt, mire hirtelen elkaptam a csuklóját. Mrs. Lexusban megállt az ütő, amikor vékony ujjaim a kezére kulcsoltam.
-Bocsánat, asszonyom, de szerintem nem vezet jóra, ha ezzel hadonászik Seth orra előtt.-Fülig pirulva engedtem el a nő csuklóját, mire ő is észbe kapott, és ledobta az asztalra.
-Elnézést, igazad van! És milyen figyelmes a kis barátnőd!-Fordult vissza Seth felé.
-Anyaaa! Ash nem a barátnőm! Ne égess be!-Szólt rá az anyjára könyörgő hangon, mire elnevettem magam.-Te meg ne röhögj! Szerintem a te szüleid se jobbak, mint az én anyám! Bár ő felér két cirkuszi majommal..-Húzta el a száját, majd elmosolyodott.
-Szóval te vagy Ashley Morano?Seth sokat mesél rólad, kicsikém-mosolygott barátságosan.-Jaj, én Amanda Lexus vagyok, jut eszembe!- Közelebb léptem hozzá, majd szerencsétlenül átöleltem.
-Nagyon örülök, Mrs. Lexus. De mi nem vagyunk együtt Seth-el. Csak barátok vagyunk-mosolyogtam rá őszintén, mire lebiggyesztette a száját.
-Ó, hát ez igazán kár.
-Anya..-nézett rá Seth csúnyán.
Jó jó, hagylak titeket. Vezesd körbe Asht a házba-összeborzolta Seth ahját, majd hátat fordított, és folytatta, amit elkezdett.
-Ja, jut eszembe. Ma nem alszom itthon.-Bökte ki, miután bokán rúgtam, hogy el ne felejtse, ma nálunk alszik és vacsorázik.. Fordítva..
-Jó. Kinél leszel, Caylin-nal?-Kérdezett vissza nyugodt hangon.
-ÍÍgen. Ott leszek-vakarta meg a fejét, aztán a karomnál fogva felrángatott az emeletre.
-Miért hazudtál anyukádnak?-Kérdeztem szomorúan.
-Azért, mert nem akarom hogy filozófáljon. Képes rá. Látod, most is megkérdezte, hogy járunk-e.. Pff! Ash, nézz körül, ha akarsz. Mindjárt jövök-mondta a szobájában, azzal kiment.
   Seth szobája gyönyörű volt.. A falak egészen halvány kékek, egyes helyen sötétebb csíkok, formák. Egy-két együttes posztere, és rajzok. Dalszövegek, idézetek. Az ajtó fekete féból készült, kívül kis tábla hírdette, hogy Seth Lexus. Belépni szigorúan tilos! Na persze.. 
   Az ajtó mellett ott állt Seth akusztikus és basszusgitárja. Ágya a szoba kellős közepén, a jobb oldali falon helyezkedett el, tele párnákkal, és a számomra szokatlan, bevetett ágyneművel. Ez egy fiútól kicsit furcsa.. Sokszor én sem igazítom meg az ágyamat, pedig lány vagyok.. És csak akkor jutott eszembe, hogy otthon kupi van a szobámba! Basszus! Hátha anya rendet rakott.. Hátha..
   Visszatérve Seth szobájának elemzésére.. Az íroasztala az ablak alatt volt, rajta a notebookja és a jegyzet füzete, amibe mindig rajzolgatott.  A ruhás szekrénye az ajtó melletti falon volt. Odaléptem a polchoz, hogy megnézzem a CD-ket, amiket annyira őrzött, hogy még az anyjának se engedte, hogy hozzányúljanak. Végighúztam az ujjam rajtuk, úgy olvastam el a címeket: Metallica, Iron Maiden, Slipknot, Black Veil Brides, Children Of Bodom.. Mind eredeti. Egy vagyonba kerülhettek.
   Annyira elmerültem Seth CD-inek tanulmányozásába, hogy észre sem vettem, amikor bejött, csak akkor amikor átölelte a derekamat.
-Basszus, Seth-összerezzentem, és próbáltam lefejteni magamről a kezeit, de valahogy nem sikerült. Hogy valaki ennyire erős legyen..
-Tetszenek?-Mégközelebb hőzott magához, és szorosabban átölelt; a fejét a vállamra tette, úgy kezdte az arcomat vizslatni.
-Nagyon..-fordítottam felé a fejemet. Alig pár centire volt egymástól az arcunk. Erős késztetést éreztem, hogy megcsókoljam, de végül valahogy sikerült ellenállnom a kísértésnek, és csak néztem Seth csillogó, fekete szemeit.-Nem akarsz.. Mondjuk elengedni?-Tettem fel a kérdést mosolyogva.
-Nem-kaptam a kurta választ, majd miután valahogy sikerült kicsit letolja a pulcsimat a vállamról, reszketve belepuszilt a nyakamba. Ahogy forró ajka hozzáért a bőrömhöz, felnyögtem. Erőt vettem magamon, eltoltam magamtól, és a lehető legmesszebb vánszorogtam tőle, azt íróasztalához.
   Ő még mindig csak ott állt, nézte a cipőjét, vagy a földet. Nem tudom. Megfordultam, hogy lefoglaljam magam kicsit, és addig se furdaljon a lelkiismeret amiatt, hogy ellöktem magamtól. Kinyitottam hát a jegyzet füzetét az utolsó lapon, ahova rajzolt.. Leesett az állam, amikor megláttam.. Én voltam ott.. Az az engem rajzolt le, amint a parkban, törökűlésben ücsörgök a fűben a fülhallgatóval a fejemen. Tudtam, hogy gyönyörűen, sőt, eszméletlenül rajzol, na de ennyire?!
   Mire feleszméltem, Seth már megint a hátamnál állt, de most nem ölelt át, hanem a csípőm két oldalán megtámasztotta az asztalt, úgy lihegett a nyakamba. Forró lehellete csiklandozta a nyakamat.
-Seth.. Mi ez?-Böktem rá a képre.
-Te?-Kérdezett vissza. Na jó.. Lassan megfordultam, hogy szembe kerülhessek vele. Túlságosan is közel volt hozzám a teste is, és az arca is.
-Miért? Miért rajzoltál le?-Néztem mélyen a szemébe.
-Nem volt semmi ötletem-mosolyra húzódott a szája, azzal mégközelebb húzódott hozzám, a testemet az íróasztalának passzírozva.
-Gyönyörű, de... de akkor se engem kellet volna lerajzolnod-felvontam a szemöldököm, úgy néztem vissza rá.
-Nem, Ashley. Te vagy gyönyörű!-Mondta, majd átölelte a derekamat, és megcsókolt. Először még gyengéd volt, alig ért hozzám, aztán egyre hevesebben kezdett csókolni. Nem elleneztem, viszonoztam a csókját. A nyaka köré fontam a karjaimat, lábujjhegyre emelkedtem, hogy jobban elérjem őt. Seth hirtelen a fenekem alá nyúlt, és az asztalára ültetett, és mégközelebb húzott magához ültömben.
   Forróság öntötte el a testem. Úgy éreztem, ennyi még nem elég.. Hirtelen többet akartam, mint amennyi kitelt tőlem.. Mint amennyire képes voltam.
   Seth zihálva húzódott el tőlem, a kezét le nem véve csupasz bőrömről. Észre sem vettem, amikor benyúlt a felsőm alá, és a hátam kezdte simogatni..  Te jó ég..! Arca kipirosodott, lehellete még mindig forrón csiklandozta az arcomat. Folytatni akartam, nem akartam, hogy elengedjen. Az örökké valóségig képes lettem volna csókolni Sethet, járjon bármivel.
   Szájon puszilt, és teljesen letolta a pulcsimat, ami puhán esett a hátam mögé az asztalra. A hideg elelnére sem kezdtem fázni, belülről égetett valami. A szemembe nézett, még egyszer megpuszilt, majd a nyakam kezdte csókolgatni. Jobb kezem elvettem Seth nyakáról, és az asztalra tettem. Kélyesen felnyögtem ahogy egyre csak lejjebb és lejjebb haladt, közeledett az atlétám dekoltázsához. Megmarkoltam a haját, mire felmorgott, valahonnan mélyről. Jobb kezét le nem vette volna a hátamról, ballal ő is az asztalon támaszkodott, nehogy rám essen.. Pedig nem elleneztem volna. A keze után nyúltam, hogy megfogjam.
   Lassan megint kiegyenesedett, és újra az ajkamra tapadt az ajka. Most már hagyta a nyakam tájékát, csak csókolózni akart. Felhúzta az atlétám szegélyét. Épp készült levenni rólam, majdnem sikerült is neki, de felbeszakította egy, az ajtó felől jövő férfihang:
-Seth..?